Apám nem szeret.

Az alábbi írás 2007-es, útkeresésem első korszakából való, egy LoveBox nevű internetes társkeresőn, atman álnéven született, és most azért teszem ide ki, mert az egyik meghatározóan, mérföldkő szerűen fontos, máig, és nagyon jó mutatja – szerintem – hogy az önfelvállalásnak, tehát a legmélyebb érzelmek felvállalásának milyen sodróan katartikusan tisztázó hatása van, szó szerint terápiás, mert messze túl visz azon, ahonnan elindultam. Egyetlen dolgon múlik, hogy bele merek-e ebbe a hatalmas, erős, veszélyes, tehát félelmetes folyamba lépni, ami a magammal való, az érzéseimet illető Őszinteség. Érdemes írni!

 

A stílus nyilván erősen más, mint ma, idelaista, követelő, végletes, egzaltált, zaklatott, önmarcangoló korszak volt, ami egyben az óriási értéke is, a maró vitriol, a könyörtelen sebfelszaggatás, mert csakis így derühetett ki, amit nem tudtam addig: hogy a sebeimben a kincseim rejtőznek.

 

Szeretettel,
István

 


 

apámról

apám
nem szeret

engem

..

mert magát szereti
más nem fér mellé

..

önszerelem
igy neveztem el

nárcizmus
a hivatalos neve

mikor annyira szerelmes
magába az ember

hogy szeretetnek
más iránt

megértésnek
ami a szeretet alapja lehetne

figyelemnek
ami a megértéshez kell

nem marad hely

mert CSAK magára figyel
hogy Ő mit szeretne

pillanatról
pillanatra

..

ilynekor mondjuk

hogy szeret ő
de a maga módján

mondogattam énis
magamnak sokat

de nemigaz
önbecsapás

HAZUGSÁG
és KÁROS

mert szembe kell nézzek
azzal, hogy nem szeret

mert aki szeret
az nem épit falakat

maga köré

a szeretet nem ismer
falakat és korlátokat

és őszintétlenséget

..

meg szembe kell nézzek
mással is

hogy

ÉN
SEM

szerettem

mert következésképpen énsem
szerettem másokat magamkörül

mert jó fia lettem
ALMA ÉS A FÁJA

fontos ez

mert mindenki alma
és minenkeinek van fája

azt másoljuk
olyanok akarunk lenni

sokáig

..


legfeljebb szerelmes voltam
nőkbe példálul tehát

azaz nemis
csak kivetült

az önszerelmem
rájuk

minden szerelem
csak kivetités

szerintem

az önimádat
kivetitése

ezért nem merek
épiteni rá

..

kapni akartam tőlük
birtokolni őket

hogy megerősitsék
önszerelememet

hiszen lám
a legjobb nő is az enyém

fasza vagyok

mégjobban szerelmeslehetek magamba
mégnagyobb lehet az öngyönyrűségem

..

de szeretni azt nem
nem szerettem

nem fért el
a szerelemem mellett

soká

..


mi több

magamat sem szerettem
annyira szeremes voltam magamba

hogy magamat sem tudtam szeretni

..

mégegszer
mert fontos

annyira szeremes voltam magamba
hogy magamat sem tudtam szeretni

kivetitettem egy idalizált képet magamról
ebbe voltam szerelemes

hiszen sose a valóságba
szerelmes az ember

az álomképembe
voltam szerelmes

annyira, hogy szeretet már nem fért mellé
magam iránti szeretet sem

sőt gyűlöltem magam

bizonyos helyzetekben
és szempontokból

mikor szembesültem

hogy nemvagyok
a magamrólalkotott illúzió

mégsem

..

ez az egoizmus
szerintem

az önszerelem
ami öngyűlölet is egyben

de semmiképp nem szeretet

..

soká szenvedtem ebben

nyilván mais még
kiccsit

..

azthittem nemtudok szeretni

pedig faszság
MINDEN EMBER TUD

ha mer
másra figyelni

önmaga helyett

..

asszem a modern emberiség
NAGY része

szenved ebben

..

nem szerethet mást
ki magába szerelmes

..

adni másnak
v
kapni mástól

figyelmet
törődést

szeretetet

az alapdilemma
a célkonlfliktus

szerintem

A dilemma
az életben

..

MINDEN
ezen múlik

..

a fejlődésem is
a boldogságom is

a Tied is

..

fontos volt
megértenem

..

aztán persze jött a ló túloldala

emil.sinclairként
irva irva irva

elvártam magamtól

hogy tökéletes ember legyek
ezt megértve

AZONNAL

..

az önszerelmem várta ezt el
magamtól mégmindig

hogy tovább imádhassam
önmagam bálványom

érted??
vicces

😀

..

minden anyagi elmálott
három év alatt körülöttem

teljes csőd
és vagyontalanság

de spirituális főbazdmeg
PÓZ

miközben úgyanúgy

gyűlöltem magam
kinoztam magam

mikor nemsikerült épp
amit elvártam volna

láthattátok

..

most asszem nagyjából elfogadtam
hogy nemvagyok tökéletes ember

és nemis lehet cél azzá válni

..

elég jó embernek lennem
elég törekednem

hogy minél jobb legyek

..

igen ez a fontos
törekedni

fontos a törekvés

akarattal
tiszta ésszel

vágyak
szenvedélyek ellen

..

miközben elfogadom
vágyaim is

igen pénzt akarok
igen sikert akarok
igen hóditani akarok
igen hatalmat akarok
igen milliárdos céget csinálok

IS

meg lelki fejlődést
és szeretetet
és értelmet
és tanitani
és társat

is

önös
és
önzetlen

nem zárják ki egymást
megcsinálhatom mindkettőt

együtt
de alázattal

..

ez van most
ez lesz most

..

arany közép
és elfogadás

önszeretet

az anyagban

: )

..

“1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.
3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.
4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.
9 Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk.
10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.
11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.
12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.
13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

(Pál első levele a korinthusiakhoz, 13. fejezet)

..

ez az élet titka

ez minden
minden ez

igen

..

DE!!

ez egy idalizált leirás
az eszményi végső állapot

nem érhetek egyszerre ide
nem szabad célnak tűzzem

..

meg AKARTAM világosodni
az elmúlt három évben

ugyanúgy az egóm célja lett
ahogy az anyagi siker

korábban az
most ez

változatlan önimádat
változatlan arrogancia

de új formában

izzadságszagű erőlködés
kinyilatkoztató pökhendiség

érezhetted

..

nem megoldás elvonuljak
barlangban éljek

könyvekkel táplálkozzak
étel helyett

a világgal van dolgom
ezért születtem ide

utamat kell járjam
ahelyett hogy a célról ábrándozom

miközben hiszem
hogy eljuthatok odáig

..

és én HISZEM

de vigyázz világ
mert most jövök

vissza

: )

..

csak

több mértékkel
több alázattal

úgyérzem


ami viszont az elmúlt három év
ajándéka

nagyon értékes időszak volt
hálás vagyok érte

igen
Nektek is

köszönöm
hogy igy történt

..

de vége
a semmittevésnek

MOST

..

apámmal pedig semmi baj

éli az életét
ahogy Neki jó

küzd a maga keresztjével

: )

nem kérhetem számon rajta
a tökéletes szeretetet

mire énsem vagyok képes

..

sőt hálás lehetek neki

hiszen jól teljesitett
úgyérzem


magához képest
az ő szüleihez képest

..

és melegség van
a szemeiben

tud szeretettel nézni
nagy dolog

EZ
IS

..


végülis meg sem születem
ha az ő szeretete tökéletes

mert családot és gyereket sem vágyik
ki tökéletesen szeret

szerintem

hisz az egész világot
öleli át

szeretetével
fa alatt üldögélve

..

apám tökéletelen szeretetének
is következménye

létezésem tehát

hálás vagyok
Neki is

..

és szeretem Őt

nagy gyereknek tartom
felelőtlen nagy gyereknek

ki befalazta magát
és nemmer kijönni

pedig próbálunk segiteni
többen is

12 hozzászólás
  1. kissimre11 4 év ago

    “önös és önzetlen, nem zárják ki egymást” Ez ragadott meg leginkább. Aki ismeri az önzőséget, az Ego elhatalmasodását, az tudja igazán, milyen nehéz mások érdekeit előtérbe helyezni, és valóban ettől függetlenül ugyanúgy önzetlen is tud lenni, mivel ő is élvezi, ha ő kaphat. Az önzés és megfelelő mennyiségű Ego pedig segíthet más téren határozottabban, céltudatosabban előre haladni.

  2. seremi 4 év ago

    Épp nemrégen gondolkodtam el azon, hogy egyéb szempontból teljesen normális, szimpatikus emberek (férfiak), akiket egyébként szívesen megismernék, nem sokkal a kezdeti beszélgetést követően hogy át tudnak váltani. Mintha lelépne akivel szóba álltam és valaki más felébredne bennük – még a tekintetük is megváltozik -. Attól kezdve minden szavuk, rezdülésük csak arról szól, hogy Akarnak. Egyszerűen ezzel nem tudtam mit kezdeni. Ellentmondásokat szült bennem, hogy egyrészt ezekben a szituációkban baromi kellemetlenül éreztem magam, tehát evidens volt, hogy ez Nem jó nekem, ugyanakkor a külvilágtó azt kaptam, hogy erről Én tehetek, hiszen Én váltom ki. Szóval elindultam ezen a vonalon, és figyeltem, mert már én is elhittem, hogy én kacérkodom, csak nem veszem észre.. El kezdtem hát figyelni, hogy semmi esetre se kacérkodjak. Ment is, Figyeltem, hogy véletlen se közvetítsek hasonló üzenetet – persze attól még nem lettem ellenszenves, nem építettem falat, mert azt leszögeztem, hogy ezért nem leszek hajlandó megváltozni, nem mondok le a nyíltságról, őszinteségről, figyelemről, mert ha megtenném, akkor megtagadnám magam, szóval az semmiképpen nem lehet a jó megoldás -. Igyekeztem a nyugalmamat megőrizve higgadtan viselkedni, de minden ugyanúgy folytatódott. Erre a külvilág (ismerősök) azt tanácsolták, hogy mi lenne, ha változtatnék az öltözködésemen, a külsőmön. Mi?!? Könyörgöm! Igyekszem csinos lenni, mert úgy érzem jól magam, de soha nem öltözködtem kirívóan, az effajta figyelemfelkeltés sosem volt kenyerem, ne vicceljetek velem! Csúfítsam el magam?!? Neee ez sem lehet a jó megoldás…Ezek után feladtam, és ugyanúgy folytatódott minden… Rá kellett jönnöm, hogy igazán az zavar, hogy miután el kezd Akarni a delikvens, akkora feszültséget kelt bennem a hozzám állása, hogy zavaromba már tényleg félreérthető lehet a viselkedésem, ahogy mosolyogva, viccelődve mondok nemet, szabadkozom…stb. De szarul éreztem magam! Legszívesebben menekülnék, de mégsem lehetek udvariatlan!! Mégis Én tehetek róla… de hááát én nem akarom, csak egyszerűen képtelelen vagyok bunkó lenni. Ha “igazi” okom nincs rá, akkor meg végképp nem megy!! Gondolkodtam ismét, és furcsa gondolatom támadt: hogy amikor beszélgetni kezdek velük a lényemmel, akkor ők meglátják a “fényem”, és igazából nem is engem akarnak, csak a fényemet… Én megint láthatatlan vagyok, érdektelen, csak a fény, amit ráadásul nem is lehet megszerezni Mástól, főleg nem így. Ők sem tudják miért, de Kell nekik, Akarják, és a lehető minden eszközüket bevetik, csak Add oda, csak Add meg magad nekik. Ezen gondolatokkal ismét számba vetettem, hogy mi lehet jó reakció, ami megoldás is, és magamat sem kell teljesen föladnom… az egyetlen ilyennek, a lépéstávolság megtartása bizonyult. Először nagyon rossz volt, mert úgy tudtam elrejteni, hogy ha megtartottam magam egy szomorkás, vagy inkább egykedvű állapotba… így viszont egyre jobban ment el a kedvem mindentől…
    Szinte minden, írásod az enyém is, mármint a benne foglaltak. Nincs egy hete hogy olvaslak, hogy már tudom nem vagyok egyedül! A barátaim, ismerőseim is átélnek ilyen dilemmákat, és gyakran jönnek ezekről beszélni velem, de ők ekkora hangsúlyt, figyelmet nem fordítanak rá, nem boncolgatják, elemzik, ilyen részletességgel, inkább rám hagyják; vagy aki mégis, aki hozzám a leginkább hasonlatos, az is csak megosztani jön el hozzám, de aztán folytatja az életét,és nem merül bele. Szóval én tényleg valódi csodaként élem meg, hogy ez itt mind amit csináltál létezik. Ezen az írásodon meg végképp teljesen elérzékenyültem. Köszönöm, hogy ezt mind leírtad, hogy a témákat férfi szemszögből is megismerhetem, és így sok nyitott kérdésre választ kaphatok. Most már biztosan, kétség nélkül tudom, hogy – bár tagadja mind -, Jól éreztem; nem én voltam soha fontos, csak maga a birtok.. Az önszerelem rész is betalált, még az ismétlés is 🙂 🙂 , észre sem vettem, csak most esett le, hogy az idealizálás szót használtad, hiszen ha nekem Teréz anya a minta, akkor a hozzá illő “szerelem” érzése ugyanaz; és attól még mert másoknak mindig elmondom, hogy tökéletes nincs, és a mérce is egyedi, csak az számít, hogy a szándék, a törekvés meglegyen, addig nekem mégis csak azon jár a fejem, hogy hogyan érhetném el. A Szeretet Himnuszról nem is beszélek! Mióta csak öntudatom van, még csak nem is olvastam, de már megfogalmazódott bennem az első 8 és fél sora, : ) 🙂 Köszönöm az őszinteséged!

    • Joós István
      Joós István 2 év ago

      Örülök, és nagyon szívesen!

      Másrészt az Akarás témához: a Férfi leglényege ez, olybá tűnik nekem, hogy Akar. Sőt. Rendben is van, tehát nem kell legyőzni, sem meghaladni, hanem a nagyon nem mindegy viszont, hogy mit. Hogy magának, Ő, most, MINDENT, mert ő olyan szuper, hogy megérdemli (értsd: ennyire bizyontalan) – vagy Az Akarattal összhagban. A knehézség, hogy kevesen tartanak az utóbbinál, és akik igen is billegnek benne, mert az Úton csak billegve lehet járni, nem jár, aki nem Billeg, és ezt elképszetően nehéz egymásnak megengedni. Hogy a férfi Akar. Hogy ez a Rend. Hogy őszinte és szembesítő re-Akció erre nem “bunkó”, hanem Helyes – hogy Boldogságra egyedül EZ vezet!

      🙂

      István

  3. Joós István
    Joós István 3 hét ago

    Tíz évvel ezelőtti írás, édesapám születésnapja alkalmából, és példa gyanánt, hogy az írás kardja és az őszinteség tisztító tüze milyen fantasztikus erővel működik. Magam sem gondoltam volna, amikor elkezdtem ezt írni, hogy hova jutok… Hálával, István

    • Claire 3 hét ago

      Fantasztikus, hogy olvastam már több tucatszor még anno véletlenül a Lb-on is, hiszen ott voltunk többen is akkor.
      Hogy pontosan én is ezt élem át- tökéletes szülőkkel- Hitoktató- Presbiter – templomos elöljárók… Hogy sokáig éppen emiatt nem tudtam őket sem szeretni, mert nem tudtam feldolgozni h. akármekkora erővel küzdök h. mutassák ki -mutassa ki a szeretetét…nem ment neki(k).. Évekig küzdöttem, h. nem vagyok elég jó érzéssel- sőt még most is!!! Mert sosem mondták-éreztették h. elég vagyok, sőt büszkék- de a kritika az megvolt…
      Haragudtam rájuk. És közben képtelen voltam önmagamat elfogadni.
      Tudod később, ez még inkább előjön mikor szülővé válsz. Mentünk le a lifttel a kezemben a 2 napos lányommal és szinte ledermesztett, csontig hatolt a félelem, h. csak nehogy én is olyan szülő legyek, aki nem képes kimutatni a szeretetét…
      És megengedni nekik is és magamnak is, h. nem vagyunk tökéltesek sőt nem leszünk.. hatalmas út. Ahogy az is, amikor meg tudunk bocsátani nekik, és meglátjuk a saját esendőségük mellett h. még szerethetők…

  4. Claire 3 hét ago

    Szóval fantasztikus, hogy kb. most értem és érzem át minden szavát. Így 12 év után.

  5. Beruska 3 hét ago

    Kedves István! 🙂 És ha az édesapa akkora sebeket ejt a fia lelkén, hogy az nem mer gyenge lenne ezért kizár minden érzelmet az életéből, hogy lehet nőként rávezetni, hogy nem kell úgy éni ahogy az apja mondta? Mert megfeszül ebben a pózban….. És köszönöm ezt az írást, nőként is sok felismerést hozott! 🙂

  6. TGabriella 3 hét ago

    Minden szava üt. Alászállásom épp így történt… Köszönöm az írást! 😊 <3

  7. balogherik 3 hét ago

    Ez egy út. Nagyon hosszú út. Végig evezel, végig próbálkozol csak a saját mocsarad labirintusában. Nekem is ez idő alatt vált szimbólummá a kacskaringós ösvény, hasonló mondatokat kántálva közben.
    Egyszer aztán kinyílik a szem, kitágul a tudat, az ereidben izzik a tiszta anyag.
    Beszélni akarsz, megosztani, bizonyságot tenni.

    Szenvedélybetegek között sokat tapasztaltam és tanultam alázatot, önmegvallást.
    Mikor ez elhangzott, határozott és mély hangú, férfias KÖSZ! hangzott el egyszerre.

    Én is ezt tudom most adni: KÖSZ!

Bejegyzés válasz

or

Log in with your credentials

Forgot your details?