Tanács vs Tapasztalat

Tapasztalatom, hogy óriási a különbség tanács és saját élmény között. Előbbit a legnagyobb jószándék ellenére is leereszkedőnek érzem, kivéve, ha ismerem, és szubejtív jóval előrébb látom a másikat, de egymás számára ismeretlen emberek között ritkán működik. Mert automatikusan kapcsol be a “nagy a szája, de vajon ő meg tudja-e csinálni” vagy a “béna vagyok, hogy erre nem jöttem rá” és a “hülyének néz, hogy azt hiszi, nem jutott eszembe” illetve persze a “ki vagy Te, hogy megmondd nekem, okoskodj máshol”.

Ezzel szemben a tapasztalat alapú reakció üzenete, hogy voltam ott, megéltem hasonlót, tehát… nem vagyok Nálad jobb. És ez alapján, esendő emberként mondom, hogy nekem ez vagy az segített, a Tiedhez hasonló helyzetben ilyen vagy olyan tapasztalatom született. Egyfajta bemutatkozás tehát a tapasztalat megosztása, saját élményt előre bocsátva, “megvallva”, hogy én is voltam “béna”, ami alátámasztja, hogy nem csak úgy okoskodom, hanem tudom, hogy működött az egyik út, míg másrészt bizonyos dolgoktól meg óvva intelek, mert nekem nagyon nem jött be – “bárcsak monda volna valaki, hogy arra ne is menjek! De mindez persze csak az én tapasztalatom, abszolút nem kell tanácsként megfogadd”.

Ami szintén fontos. A saját élmény megosztása sokkal jobban megengedi, hogy a másik ne fogadja meg. Mert csak elmondtam. Elmondtam, mert jól esik, hátha segít, sokkal kevésbé van benne az elvárás hogy a másik meg is hallja, vagy kövesse amit mondok. Az ember, ha tanácsot ad, akkor gyakran kinyilatkoztat, amikor az egyértelműséggel arányban valahogy az is benne van, hogy mivel ez nyilvánvalóan így van, tehát hülye, aki nem fogadja meg. Ami, megint, működik ha mestereként nézek a másikra, de idegenek között nem ez a helyzet, sőt az estek nagy részben barátok között sem… Hanem egy szemmagasságban vagyunk. Mely helyzetben nehéz tanácsot fogadni, és sokkal könnyebb a tapasztalat.

Ami egyébként – ez is érdekes megfigyelésem –, nem feltétlen kell a saját tapasztalatom legyen. Én például a saját életemen felül a hozzám eddig forduló embereken keresztül megismert közel ezer emberi sors “anyagából” is merítek. Történet formájában, ami az élmény egy formája, hogy felidézek más embereket, akiknek az életét ismerem, hogy miből mi lett. Nem ugyanolyan erős, mint a saját élmény, de ez is tapasztalat, tehát értékes, különösen ha őszintén, tehát hitelesen sikerül átadjuk egymásnak.

Hát így. Ezért a SAJÁT élményeidet várjuk itt, mert csakis így marad elfogadó tehát otthonos tehát bizalomkeltő a közeg. Ami szerintem legfontosabb. Hogy NE akarjuk egymás problémáját megoldani, hanem csak mondjunk tapasztalatokat. Ha neki hasznos, jó, és ha nem hasznos, sem baj, talán majd az lesz másnak. Ennyi elég. Elég ennyi. Sőt. A legtöbb mi adható szerintem, úgy mondani, hogy NEM várom el, hogy bárki is megfogadja.

Nos?
Hajrá!

Napjaink egyik legfontosabb témája szeintem a közösség, hogy merni kell újra megnyílni, tehát támaszkodni egymásra, mert egyedül SENKI nem oldja meg. Mely okból odáig elmegyek, hogy ki merem jelenteni, hogy nem egyszerűen arrogáns, de buta és aktívan önsorsrontó, aki másoknak nem nyílik meg – akinek a látszat fenntartása fontosabb, mint az az elképesztő mennyiségű segítség, amit a más emberek adhatnak.

No és pontosan ez az, amiért a terápia jövőjét én ebben látom. Hogy saját élményekkel vagyunk, legyünk hozzáférhetők. Egyre többen. És ezért, hogy a profilodon nem csak mesélhetsz magadról, de öröm, ha kapcsolódni is nyitott vagy, amihez témákat adhatsz meg, módszert, ha van, és hogy a kiegyenlítés mely formájára tartasz igényt. Ahogy a taxi helyett ma már saját autókkal is lehet másokat díj ellenében furikázni (Uber), úgy a terápia jövője Te vagy. A Te saját tapasztalataid. Felvállalva. Hogy aki (lélekben vagy földrajzilag) közel van hívhasson, választhasson, használhason Téged. Amiből – miután a hitelességed a megosztásaid alapján felépült – akár jövedelmed is lehet, én például ebből élek. Néhány év távlatában remélem, hogy a társadalom egy jelentős része már ide jön majd először, ha baja van!

🐛🐣🦋

Szeretettel és Isten hozott.

Joós István
alapító

 

p.s.
Fent saját élmény formájában írtam, de itt most szabályként is megismétlem, hogy a Kapcsolodj.Net oldal a tapasztalataidat várja. Magad vagy mások életéből. Okoskodást, vélekedéseket és ítéleteket NEM látunk szívesen – kezdeti figyelmeztetések mellett akár törölni is fogunk hozzászólásokat, ha valaki kellemetlen vagy sok, kizárás is előfordulhat.

Tags:
11 hozzászólás
  1. Rózsa 3 hét ago

    Szerintem is tanácsot csak akkor adjon az ember, ha kérik, akkor is csak megfontoltan…

  2. Claire 3 hét ago

    “okoskodást, vélekedést és ítéletet nem látunk szívesen’- Ezen elgondolkodtam.
    Mi különbség vélekedés és vélemény között.. hozzászólás vagy és kritika között.. mondanivaló és tanács közt. .. Rám ez a bejegyzést fojtólag hatott. Olyan nem szívesen írom le a véleményemet…. Most mégis azért teszem mégis, h- hátha más is így érezte.
    Mert ez olyan mintha gátat szabnál a gondolatfolyamnak…
    Részemről sosem éreztem bántásnak ha hozzám szóltak.. és szerintem nem baj a ‘tanács’ ameddig szeretetből indíttatott…és az értékelést is szívesen veszem.

    hmmm…

    • Joós István Author
      Joós István 3 hét ago

      Igen ez nehéz, a szabály mindig fojtólag hat, különösen az értelem és a szabad öntudat számára. Másrészt remélem érezhető a szándék abban, amit írtam! Legfontosabb a nyiladozó bizalmi légkört védeni.

    • Ádám 3 hét ago

      Szerintem csak annyi, ha van egy véleményed, akkor azt nem tanácsként írod le, hanem megkeresed, hogy az milyen tapasztalatod által alakult ki és azt írod le. Aki szeretné tanácsnak veszi, aki nem nem.

  3. Méz 3 hét ago

    Bevallom időszerűnek éreztem ezt a bejegyzést István részéről. Én magam részéről, szóval messze nem érzem magam toppon, sőt éppen azért vagyok itt, mert sok olyan dolgot látok az életben, hogy nem lehet nyíltan megnyílni, illetve figyelmet csak bizonyos nem saját viselkedéssel lehet elérni. Olvastam. Nagyon sok van nekem is elvem… ami hozzám nőtt és eddig meg sem kérdőjeleztem soha, most látom, hogy bizony azok erős felülvizsgálatra vannak már szorulva, ugyanis sok, nem is az enyém, én meg jellemként dédelgettem őket….. Ahogy olvasgattam itt, nekem kissé fojtónak tűnt a légkör. Mindenki akar segíteni, sőt szeretne kommunikálni és kapcsolódni, de valahogy olyan nehéz átrágni magát az embernek a sorokon. Az ember nem csillan meg. Vagy nem tudom miért. Amikor ennyi tanács, én már túl vagyok valami hasonlót és elmondom hogyan kell után én úgy érzem nem tudnék megnyílni a valódi problémámmal, mert sok kíválló példát eltekintve akik csodálatos írásokat produkáltak, mélyen magukból…. szóval sok mindennel nem tudnék mit kezdeni. A jóindulat a segíteni vágyás egyfajta sajnálat. Annyian vannak, akik a való életben is sajnálnak, pedig annyira, de annyira nincs rá szükségem és annyira megfojtanak, leölnek ezzel, hogy szinte ordítani tudnék. Számomra az hat fojtóan.

    • Gerardo 3 hét ago

      Igazad van, Méz, az a lényeg, hogy mutasd magad őszintén, amilyen vagy, ahol tartasz. Ez a lényeg. Mert sokáig azt hiszi magáról az ember, hogy ez csak velem történhet meg, csak én vagyok ilyen tökéletlen, hogy újból és újból elhibázom. És nem! Mindenki elhibázza, van aki előbb, van aki később. Ha ezt megtanulod és elfogadod, akkor olyan társaságban sem érzed magad kívülállónak, ahol mindenki k__vára magabiztosnak tűnik és zsonglőrködik a szavakkal. Ezt tanultam. Nagyon sok kapcsolódási felület van, ha mered magad mutatni, akkor biztos, hogy száz másik ember fog kapcsolódni hozzád és ráismer magára a történetedben. Van továbblépés, mindenki számára, egymásnak ebben segítségére lehetünk, ha mutatjuk azt, hogy mi is jártunk ott, és így vagy úgy sikerült belőle kiszállni, továbbmenni, erőt gyűjteni. Ez lenne ennek az oldalnak a lényege, és hogy ezt szabályozzuk valamiképpen és a bizalom légkörét fenntartsuk az mindannyiunk érdeke.

      • Méz 3 hét ago

        köszönöm Gerardo, a bizalom szó, tényleg fontos, ahogy leírtad már éreztem is. Fontos ez. De ahhoz nekem is kell kicsit nyitni, meg fontos a bizalom is.. tudom. Fogok én is majd. Még gyűjtöm az erőt. Mert tapasztalom nincs benne. Ezért is jó, ha tényleg jönnek a tapasztalatok. Bármilyenek. Csak jöjjenek…..

        • Gerardo 3 hét ago

          Ohh, írj, irj és meglátod jönnek a tapasztalatok! Ilyen egyszerű ez. Én még táncolok is. Az is jó, mert megnyitja az embert az érzésekre. De a megosztás a lényeg, mert azáltal kapcsolódunk.

          • Méz 3 hét ago

            Én is táncolok, már vagy 16 éve… jól ellenénk ha táncolnánk…. de a szavaimra még várni kell.

    • Joós István Author
      Joós István 3 hét ago

      Köszi szépen a reakciót, az irány ez, és meg is fog valósulni, mert másképp nem nyugszom. 🙂

  4. Méz 2 hét ago

    Müller Pétertől olvastam:
    “Tanuljátok a Mosolyt,
    …Nincsen rá magyarázat. Mert ami magyarázat, már nem élmény. A Lélek ősi tudásának nincs szüksége magyarázatokra. (nekem néha azért van) Tanuljatok meg őszintének lenni magatokhoz, akkor talán máshoz is sikerül. Tanuljátok érinteni a lelket Lélekkel, a szeretet Szeretettel, a sugárzást Sugárzással.
    Legyetek egyek az imában. Átölellek benneteket. Ámen”

Bejegyzés válasz

or

Log in with your credentials

Forgot your details?