Megcsináljuk!

Jézust hírül adják Máriának, és nem érti. Na pontosan így vagyok mostanában én is. Hírül kaptam a tennivalót, nyilvánvalóan érzem, de nem értem, hogy erre én hogyan leszek képes, elég, alkalmas – konkrét csoda kell hozzá, hogy valóban megvalósuljon. Egészen elképesztő ez. Ami évről évre élményem így karácsony körül, a napforduló előtt, hogy sötét van, egyre sötétebb, míg aztán a sötétbe fény érkezik, mert meglátom, a zsigereimben érzem a következő lépést, az új év, az új korszak feladatát, és olyan egészen elképesztően nehéz hinni benne, különösen, hogy a hagyományos világom nagy része – család és régi barátok – óvatosságra int, visszatart, hülyének néz, kétkedik benne(m). Sőt. Én is magamban… Mert amit mondanak, mind igaz. A világ úgy működik. De mégis. Menni, mennem KELL, mert közben a hit itt van, hogy ezen én márpedig változtatok. Nem mert ÉN, hanem mert Dolgom. Mennem kell, és ami még furcsább, hogy bár ezt egyrészt már most tudom, de közben MA nem tehetek semmit, mert még nem tudom hogyan, mert még nem egészen látom, mert részletek még hiányoznak, mert azok még alakulnak és formálódnak, a világban és bennem. Hmm. Tényleg, mint Mária a gyermekkel. Az első bizonyíték majd a vérzés elmaradása, heteken belül, aztán a pocak kezd nőni, akkor a világ is látja, sőt elhiszi, mert tapasztalja, ami hónapok, míg végül őszre majd meg is születik, működni kezd az új év új valósága. Nagyon, nagyon durva. Hogy évek óta van ez, és évek óta teljesen kilátástalan így közvetlen karácsony előtt, hogy miképp is lesz, csak az nagyon nyilvánvaló, hogy aki idén voltam már nem vagyok, már nem lehetek, mert szűk, vedlenem KELL, mert továbblépni muszáj, és világosan érzem, hogy merre. Új valóság, új identitás születik. Ismét. Belülről kifelé. És megint tágabb, mint eddig, sőt annyira tág, hogy mai fejjel még nagy rám, és lötyögök benne. Miközben ráadásul fáradtak is vagyunk. Nem csak én. Mi. Holott az erőm nagy részét a Mi által merítem. És mégis. A fény látszik, érkezik, sejtem és tudom, tagadhatatlan, de meg KELL engedjem, hogy még nem tudok felé lépni, mert részletek hiányoznak, és biztos sem vagyok, a világ meg pláne nem tudja elhinni. Majd tapasztalja. Addig pedig jobb, ami a tanácsom is: jobb nem beszélni róla. Pihennem kell. Megengedni a folyamatot, az Időt. Elengedni ezt az egészet. Hagyni, hogy érjen, szülessen, éljen… 🙂

6 hozzászólás
  1. Adriana 5 hónappal ago

    István, te tudod a legjobban, hogy ha teszed, ami a dolgod, a csodák csak úgy létrejönnek – maguktól, általunk.
    Kellemes pihenést és kikapcsolódást az ünnepekre, és ne habozz megosztani, ha bármit hozzá tudunk tenni a születendő csodához, hisz egységünkben az erő 🙂
    Áldás!




    0
  2. kistigris 5 hónappal ago

    Pihenj, töltődj, és kívánom, hogy újult erővel tudd a dolgod végezni. 🙂




    0
  3. breeze 5 hónappal ago

    “Sőt. Én is magamban… Mert amit mondanak, mind igaz.”

    Azért emeltem ezt ki, mert sokszor mondja nekem valaki mostanában, hogy igazam van.
    És rájöttem ( nem a csakazértse miatt) hogy nem az a dolgom, hogy igazam legyen. Miért?

    Mert nem érzek semmit, mikor igazam van.

    Igazad adni sokkoló. Sokat sokkoltál bennünket ebben az évben is és magadat is kedves István.
    Igazán rádfér a pihenés.

    Most arra gondolok, amit egy hölgy írt itt nékem, hogy meglássam az ünnepet. Hogy ünneplőbe érezzem a lelkemet. Gyönyörű a ködön átsejlő nap, a csupasz fák ágainak megannyi szürkéjének árnyalata, görbülete formázata. Jégvirágok az üvegen… a tél üzen…

    Éljen az év vége! 🙂




    0
  4. Tüszi 5 hónappal ago

    Gyönyörű fogalmazás, köszönöm.
    3 hónapja a videóidat hallgatom éjjel-nappal, tartják bennem a lelket. Vitatkozom némelyikkel, áááá ez hülyeség és megint meghallgatom. Persze már el is vesztem, hogy én ki is vagyok amazon? királynő? szerintem harcos….és hol is..mindegy is.
    Az írásodhoz: igen, láttam a legújabb videón, hogy eleged van, elmondtad 100szor a lényeget, ott van, és belefáradtál az ismétlésbe.
    Én elemző vagyok, valóban a videók a hirtelen jött csalódásokra, első bálozóknak jó…mint egy tankönyv első része, de én vágyom az emeltszintre Joós Istvánból…pl.egyikben sem hallom, mi jellemző a hölgyre , királynőre..
    Más: mikor Máriának eljött az Úr angyala és elhozta a hírt, ne felejtsd el, hogy Máriának hite volt. Nem önmagától önmagának volt ereje, hanem az Úr hite adta az erejét, és nem az önmagában való hit.
    A “MI” az Te Joós István és Isten…az asszonyod a támaszod, és a hited az emberekben a szeretetben (ez egyenlő Istennel) ez a hited ami életben tart minket. Engem mindenképp.
    Tehát ha elfáradtál akkor önmagadból , azaz a siker vakságából adsz, holott Te közvetítő vagy, fényhordozó, mondhatnám jedi:)))
    Az erőt, energiát ahhoz a célhoz, melynek csíráját Isten ülteti beléd, fog adni mindent, mint Mózesnek:) Kapsz botot az utadhoz:)
    Elnézést a közvetlen hangért, de én tényleg a Te hangoddal élek, mintha papom, mentorom lennél.




    0
  5. Joós István Author
    Joós István 5 hónappal ago

    Kedves Tőletek, köszönöm szépen – és, igen, visszetértem. 🙂




    0
    • Uhu
      Uhu 5 hónappal ago

      István,
      kérjük az új, igényelt csoportokat! 🙂
      (szex, amazon, nem tudom, volt-e még más igény)




      0

Bejegyzés válasz

or

Lépj be az adataiddal

or    

Forgot your details?

or

Create Account