Férfiak, segítsetek!

Férfiak ritkásan vannak itt, ami rendben van szerintem.

Különbözünk. Erre jutottam. A Kapcsolódj! egy nagy beszélgető közösség, országos “fonó” szinte, ami inkább nőknek otthonos – megjegyzem harcos amazonoknak ugyanúgy nem, szerintük picsogás csak – valamint vádoroknak és lovagoknak, akiknek az életközepi megújulás erdejében bolyongva fontos őszintén beszélgetni.

Titánok – macsók, depressziósok, királyfik, sikeresek, függők – nem jönnek ide. Még nem. Vagy ha mégis, akkor csendben olvasnak csak, nem osztanak meg, sokkal később, ha mégis. Harcosok pedig már nem jönnek, kevés a szabad idejük, legfeljebb benéznek olykor, segíteni.

A feladat férfiakkal kettős szerintem:

Egyrészt a hangulat fenntartása itt, hogy érezzék, hogy szívesen vannak látva, aki erre vetődik épp. Hogy olvasni is szabad, elég, és jó. Hogy várjuk őket, minden erőszak nélkül.

Másrészt a Titán állpotú fériakat (királyfi) külön is ki kell szolgálni. Mielőtt ide megérkeznének. Csoportokkal próbáltam ezt, de még nincsen az alkalmas keret meg, alig jöttek. Másrészt lehet, hogy azért nincsen meg, mert nem a személyesség a mód, mert kezdésnek korai. Onlilne kurzusokat látjuk, hogy vesznek férfiak, az eléri őket. Konzultációba is jönnek, olykor előadásra is.

Ma úgy érzem, hogy a személyes találkozók mellett (előtt) online közösség kell férfiaknak is, ahova inspiráló történeteket kell megosztani, tehát NEM a saját írásaimat. Sok ilyet gyűjtöttem, bőven van.

Zárt Facebook csoportban kezdtem ezt el, de abbahagytam néhány hónapja, mert én magam nem szerettem használni, ami óta nincs külön App. Idegengedem, szinte irtózom tőle az utóbbi időben.

A kapcsolodj.net alkalmatlan, mert nagyon nehéz használni, magamon is látom, nagy levegőt kell mindig vegyek hozzá, hogy ide belépjek. Fejleszteni kell majd, de igazából nem is ezt az oldalt, hanem egy mobil App a következő lépés, ami ezt a közösségi igényt férfiak és nők számára is jól kiszolgálja. Addig is a Slack App egy áthidaló lehetőség. Alkalmas erre, de azt meg külön kell mindenkinek letölteni, aki résztvenne, nem vagyok benne biztos, hogy megteszik ezt. Itt tartok. Továbblépés hamarosan várható, mert érzem, hogy feszít, születik a jövő…

Dolgozom – és ezt nem látjátok, de SOKAT gondolkodom rajta.
Köszönöm a felvetést, örömmel várok érzéseket!

Szeretettel,
István

 

p.s.
Bármit is kezdek, kell majd segítség hozzá. Néhányótokra (tudtotokon kívül) eleve számítok, de öröm, ha mások is jelentkeznek, mert nagyon, nagyon, NAGYON fontosak a Férfiak!

22 hozzászólás
  1. Casmir 3 hét ago

    Szia Istvan!

    Ne haragudj azert amit most irok, de nem…szerintem nincs rendben, hogy itt keves ferfi van!
    Pont azert, amivel zartad a posztodat: “nagyon FONTOSAK a ferfiak!

    Hisz ez az oldal nem egy globalis fononak indult!
    A ferfi mukodese a lenyeg, hogy megertsuk mukodesuket!
    Igen, tudom, segitok altal elorebb jutunk, de veletek, altalatok hiteles(ebb)!!!

  2. Uhu
    Uhu 3 hét ago

    Igen.
    Egyre látványosabban kijön az az oldalon, hogy különbözőek vagyunk. Hogy a férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek. Hogy nem véletlenül volt a fonó, ahól a nők és a kocsma, ahol a férfiak tudták megbeszélni egymással a világ dolgait.
    Szerintem a férfiak többsége azért marad távol, mert unja a “picsogást”. Én is, egyre inkább (hogy miért rontom akkor itt a levegőt? Kényszercselekvés, mert nem tudtam még az utamra állni). Biztos vannak olyan témák is, amelyek egyformán érdekelhetik a nőket és a férfiakat, bár nem hiszem, h túl sok. A nők fő témája a párkapcsolat, a férfiaké meg a világ.

    István, valóban ki kéne találnunk valami formátumot, amely lehetővé teszi, h férfiak is nagyobb számban használják aktívan azt oldalt. Ugyanakkor azt is mondom, h szerintem, nekünk férfiaknak, különösen jelen korunkban, a neten dumálgatást követően még sokkal fontosabb lenne élőben KÖZÖSEN, CSELEKEDNÜNK! Lássuk be, h míg a női esszencia a sok beszéd, a szocializálódás elősegítője a beszéd, addig nekünk férfiaknak a cselekvő, dolgozó, munkát végző keret az, amely közben jobban meg tudunk egymásnak nyílni.

    1
  3. Uhu
    Uhu 3 hét ago

    Részemről azért unom egyre inkább, mert nem látom, h bármi változást, belátást hozna. Mindenki futja újra ugyanazokat a köreit, a többi, hasonló élethelyzetben lévő nő körbenyalogatja és ezzel minden meg is van oldva. Amit én írok, az is a legtöbbször falra hányt borsó. Nyilván én sem tudhatok mindent helyesen, vállalom a tévedés jogát, de igazából az a legabszurdabb, mikor az illető nem tiltakozik az ellen, amit írok, de továbbra is marad a szenvedést okozó viselkedésében, hozzáállásában. Mintha tényleg süketek párbeszéde folyna, vagy elbeszélnénk egymás mellett.
    Dehát ez is annak a bizonyítéka, h férfi és nő radikálisan másképp látja és értelmezi a világot.

    Ritka a kivétel és az átmenet.

    6
    • Casmir 3 hét ago

      Szia Uhu!

      Addig van benne, mig birja…
      Erre mondjak, MEG NEM ELEGGE FAJ, hogy valtoztasson!
      Es igen, sok esetben a picsogas segit nekunk Noknek, de ahogy irtad, ez nem mindenki eseteben hoz valtozast, csak a terhet tovabb birja cipelni!

      Igen, mi nok a problema kibeszelese kozben lelunk ra a megoldasra…Ti ferfiak mig nincs meg a megoldas a barlangotok melyen csucsultok, maganyosan es toritek a fejeteket! Ha meg van a megoldas, kijottok veghezvinni es mar hajlandoak vagytok a problemarol beszelni…hisz, mar a megoldast is tudjatok.
      Nem vagyunk egyforman bekotve!

      Kozos programok jok!
      Ott a ferfiak a noi sirankozast nem is kapjak, nem nagyon erzekelik! 😊

      4
      • Uhu
        Uhu 3 hét ago

        “Igen, mi nok a problema kibeszelese kozben lelunk ra a megoldasra”
        Jogos, e fölött most kicsit elsiklottam, pedig az egyik alaptörténet is John Gray: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek sorozatában, h jön haza a nő, feldúltan elkezdi mesélni a problémáit, erre a férfi sorra mondja a megoldásokat, ettől a nő csak egyre idegesebb lesz, ettől meg a férfi is, hiszen hiába mondja a megoldásokat, a nő rá se hederít. Miközben a nő csak azért akarta elmondani, h megkönnyebbüljön, mert attól, h elmondta, már megkönnyebült.

        2
        • Casmir 3 hét ago

          Pontosan! 😀

          Szeretem az említett könyvet.
          😀

          Ahogy Dr. Chapman-t is. 🙂

          1
        • Tüszi 3 hét ago

          Uhu! Én örülök, hogy itt vagy, maradj csak Velünk!! Egyébként én érzem a változást az írásaidban, tehát érik benned a dolog. Egyre tömörebben, élesebben, határozottabban fogalmazol:)))) Ez jó irány:))

          2
          • Uhu
            Uhu 3 hét ago

            Tüszi,
            köszi, örülök, ha ez látszik! Ahogyan egyre szarabbul és szarabbul érzem magam a bőrömben, egyre kevésbé érdekel, h mások vélemény-elvárásainak megfeleljek. Bár továbbra is a jószándék vezérel és ezt szereném, mindenkinek a legjobb legyen, ezt egyre kevésbé külső szemlélőként, csendes tanácsadóként tudom megtenni, hanem sokkal inkább belőlem eredő erőből, határozottsággal, adott esetben kíméletlenséggel, a tényleges lépést megelőző egyre fokozódó feszültséggel, amely végül egyértelmű és látványos cselekvésre késztet.
            Amúgy döbbenetes számomra látni, h velem párhuzamosan a világ is egyre szarabbul érzi magát a bőrében és mély válságban örlődik és végül a bukás vagy a siker kérdése ugyanott rejlik, mint egyéniben. Vagy változtatok a régi helyzeten, belevágva az ismeretlenbe és egy új korszakba lépek, vagy elbukok.

            2
  4. Gerardo 2 hét ago

    Köszönöm, István. Én személyesen is örülök ennek, hogy újból felvetted ezt a fonalat, illetve hogy fontosnak érzed a dolog sikerre vitelét! Szerintem nekünk férfiaknak kettős a feladat: egyrészt fel kell állni a karosszékből, ami nagyon kényelmes és a civilizált világ egy káros hozadéka. Divatos kifejezéssel élve, ki kell lépnünk a komfortzónánkból, hogy tapasztaljunk és elkezdjenek történni velünk a dolgok. Nem a cselekvés itt a lényeg, hanem a kényelmünk feladása. A következő lépcsőfok pedig az aktív cselekvés, a férfierő kamatoztatása. Megálmodom valamit és megvalósítom azt. Vagy valaki más megálmodja, engem megihlet és ezért megvalósítom. Ehhez már konkrét célok kellenek. Hogyan tudunk ebben egymásnak segíteni? Közös alkalmakkal, ahol a komfortzónánkból ki kell lépnünk valamilyen módon. Voltak már erre vonatkozó kezdeményezések. Inspiráló történetekkel is. Legyenek ezek kézzel fogható, mai életből vett történetek, hogy mindannyian érezzük, hogy ez számunkra is elérhető. Ezzel egymásban is erősíthetjük a hitet, elszántságot. A beszéd, kibeszélés nem a mi asztalunk, ebben egyetértek az előttem szólókkal. A kapcsolódás viszont elemi igénye mindannyiunknak. Ebben tud ez az oldal is segíteni, de mi férfiak, egymás között inkább az aktív cselekvés útján tudunk kapcsolódni.

    1
  5. Eszter 2 hét ago

    Magam is meglepődöm ezen, de azt kell mondanom, hogy egyetértek. Istvánnal is és Uhuval is. Pedig nem is olyan régen még én magam is azon a véleményen voltam, hogy nem jó, hogy ilyen kevés itt a férfi. A megosztásokat olvasgatva már belátom, hogy ez az oldal tényleg inkább egy globális “Fonó” és sokan valóban ugyanazokat a köröket futják újra és újra (én is sokszor). No meg tekintve, hogy jóval több a nő itt, és egyre többen jönnek újak a történetek ismétlődnek, csak a személy változik. Ez nektek férfiak – ahogy olyan sokszor meg is említitek – már unalmas, de nézzétek el nekünk. Aki most érkezik közénk nem feltétlenül azért jön, hogy az előző posztokat végig olvasgassa, hanem azért, hogy kibeszélje magából a saját problémáját. Nagyon jó és igenis hangsúlyosabb, amikor a felvetett kérdésünkre egy férfi válaszol, valahogy hitelesebben hangzik az ő szájából épp azért mert ő a FÉRFI. Ha egy nő mondja – még akkor is, ha ugyanazt hallom – talán elgondolkodom rajta, de!
    Megértem azonban a férfiakat is. Nekik ritkán ez a dolguk, az ÜGYÜK. Ők mással vannak elfoglalva és ez így van jól! Látom és tapasztalom a kedvesemen, hogy amikor róla van szó – vagy a szexről 🙂 – akkor teljes értékű partner, csillog a szeme, élénk, érdeklődő. Amikor már az én problémáimra kerülne a sor lankad a figyelem. És nem azért mert nem érdeklem. Ez az a téma amit mi csajok itt magunk között tudunk megbeszélni.
    A posztot és a hozzászólásokat olvasva elgondolkodtam hogyan lehetne az ismétlésektől tehermentesíteni a FÉRFI tagjainkat. Hogy ne kelljen nekik addig ismételgetni ugyanazt, amíg még attól is elmegy a kedvük, hogy egyáltalán benézzenek ide! Mert azt semmiképpen nem akarjuk, Szükség van rátok István és Uhu.
    Talán lehetne csinálni egy amolyan “Gyakran Ismételt Kérdések” szekciót 🙂 Persze nem arra az 1-2 mondatosra gondolok, ami a közhiedelemben ezen a címen ismeretes, hanem kicsit szemléletesebbet. Beidézett megosztásokkal, István videóival. Az is hasznos lenne, ha a megosztások csoportosítva lennének témák szerint. Ez az oldal valóban nem alkalmas erre, a nehézkes használaton kívül a lehetőségei is nagyon korlátozottak. A fejlesztés nemcsak jó ötlet de égető is. Nagyon tetszik az a fejlődés, ami most elindult az Énakadémián és izgatottan figyelem a fejlődést.

    2
  6. Agi 2 hét ago

    Nekem az a meglátásom, hogy a férfiakat egy nő tudná ide vonzani, ahogy a nőkkel István teszi ezt. 🙂

    • Uhu
      Uhu 2 hét ago

      Nyilván. Ha elég dögös és minden egyes hozzászólásában levesz valamit magáról, aztán…
      Vagy mire gondoltál? 😀

      2
  7. Agi 2 hét ago

    Lol, igen, lehetséges. Bocsánat, talán nem vettem elég komolyan a kérdést. 🤔

  8. Dávid Baráz 2 hét ago

    Én azt érzem, hogy nem csetelgetni akarok, hanem személyesen találkozni. Feltöltődni, húsvér élményektől. Igen, valóban, engem a világ érdekel jobban, nem annyira a kapcsolat, mint a nőket. Persze, konstruktívan kifejezetten szeretek férfi létemre is társalogni a kapcsolatokról.

    Szóval, az én igényem a társas összejövés volna, ami rendszeres, ahova haza lehet menni, mert biztonságot ad. Lehet, hogy mindig más nők, férfiak volnának jelen, de maga a csoport ott lenne.

    Az biztos, hogy én péel, nem tölteném le az app-ot. De elmennék az x utca 16-ba.

    ui. Ja? Tapasztalatom alapján a férfi ugyanúgy tocsog a bajában a tanácsok ellenére. Ez nem női tulajdonság, hanem emberi. Férfiakon ugyanolyan fárasztó segíteni, mint nőkön.

  9. elem 1 hét ago

    Én azt az őszinte önfelvállalást, megnyílást hiányolom az itt lévő férfi tagoktól, amiben István kiváló példát mutat és amire mindenki mást is buzdít. Nagyon jó lenne férfiaktól is olvasni saját és konkrét élményeket magánéleti, párkapcsolati területről és ‘ügy’ témában is. (A saját és konkrét 2x aláhúzva.)

    Főleg, ha unják a ‘picsogást’. 😛 😀
    Írjatok a saját életetekről, kedves vándorok, harcosok, lovagok, és akkor rólatok is fog szólni itt ez az egész kapcsolodj. net.

    Aki vállalja, és meri mutatni magát, ahhoz az emberhez lehet és tudunk igazán kapcsolódni.

    1
  10. Uhu
    Uhu 1 hét ago

    Szerintem azért nehezebb férfiként megnyílni, megosztani, mert:
    – Ahogy már említésre került, a férfiak többsége magában rágódik a problémáin, aztán megoldja (Bár az internet és a fórumok korában szerintem ez egyre kevésbé jellemző. Illetve talán, akik már magasabb tudatszinten vannak, felismerték, h egymás tapasztalatait, javaslatait meghallgatva könnyebb megoldást is találni.).
    – Alapvetően úgy működött az evolúció, a természet és ebből kifolyólag a kultúránk, h mivel mindig a nők voltak azok, akik értékesebbek (mert ők tudnak csak gyereket kihordani és szülni, míg sperma van bőven, tehát a férfi feláldozható), ezért a nők problémái voltak fontosak a közösség számára. A férfi, aki “virnyákol” az nem tudja megoldani a problémáit, ergo nem lehet rá számítani, ergo nem tud megbízható keret lenni, stb… Most ezeken lehet mosolyogni, vagy visszautasítani, de mint az már szóba került, döntő módon sokezer éves ösztönök irányítanak mindenkit (amelyen kicsit lehet tudatossággal változtatni). Tehát lehet, h ésszel tudjuk, h ez felesleges, de a mély mégis akadályoz.
    – Ezen ösztönök miatt amelyik férfi panaszkodik, az nem vonzó egy nő számára. Egy nő számára a sikeres, magabiztos férfi a vonzó. Most lehet erre azt mondani, h “És akkor mi van? Ez nem egy netes párkereső, hanem Anonim Kitárulkozók és Süketelők Klubja!” De itt megint csak hivatkoznék az ősi ösztönökre…
    – Ahogy szintén szóba került, női részről megkönnyebbülést adhat a “picsogás”, sőt megoldásokat is szülhet. Férfi részről ez nem ad megkönnyebbülést. Férfi tanács adhat irányt és ha sikerült ebbe az irányba tényleg elindulni és végül sikerrel járunk, akkor jön a megkönnyebbülés. Nem előbb. Szóval nekünk inkább cselekvő körök kellenének. Illetve anno a Lovagi Torna jó keret volt, ahol 1:1 felállásban egy nő hallgatott egy férfit és ő nem beszélt magáról, csak a férfit hallgatta, aztán javasolt, ami jött “fentről”, bölcsesség, azt nőiéségén keresztül az adott férfival megosztotta. Egy nagy, arcnélküli, virtuális csapat nem ugyanaz, mint egy nő, aki csak az adott férfira figyel és mivel nem magáról beszél, oda is tud fókuszálni.

    És, ha valaki idáig végigolvasta. 😀
    Részemről azért kétlem, h értelme lenne, mert mivel már évek óta járok ugyanabban a cipőben, nagyon sok embernek elregéltem a történetem, sok mindenki mondott sok mindent, miközben úgy érzem, nem azzal van a gond, h nem látnám magamat, a helyzetemet. Azt nagyon is jól látom. A módot nem látom, h ebből h tudok ténylegesen ki/tovább lépni. Mert már rengeteg mindent megkíséreltem, de eddig nem volt látványos haladás.

    1
    • Claire 1 hét ago

      Bennem csak felmerül a kérdés, bocs, miért hallgassak egy számomra ‘idegen’ férfit odaadóan, ‘támasztva’, amikr pont erről szól, hogy a nők azoknak ‘segítenek’ akik számukra érdekessé válik.

      A ‘picsogásról’ pedig- végtelenül igazad van. Amint egy férfi “picsogni” kezd már nem is férfi a szemünkben.

  11. Erika 1 hét ago

    Számomra se lelkesítő egy picsogó férfi. De gyanítom, én se lennék vonzó egyetlen férfi számára se, ha folyton csak hisztiznék és nyafognék..
    Szívesen olvasnék sikersztorikat, vagy pozitív élményeket, vagy bármi olyasmit, ami tartalmaz valami tanulságot, akár férfi, akár női oldalról, még ha apróság is.. nekem ezek tudnának valamiféle pluszt hozzátenni az életemhez. Ezekből viszont nagyon kevés van itt mind férfi, mind női részről, és én személy szerint pont emiatt jövök ide most már ritkábban.
    A picsogást nő létemre én is nagyon unom már.. nem vagyok terapeuta, így ezekre reagálni nagyon nem tudok, viszont tanulságot levonni belőlük se igazán.

    1
  12. Uhu
    Uhu 1 hét ago

    És hol a határ, mi a különbség egy nő szemében a picsogás és aközött az őszinteség között, amiről István ír?

    • Tüszi 1 hét ago

      Nálam a külömbség a hiszti, picsogás és őszinteség közt, hogy mikor ego van, Én vagyok fáradt Én akarok valamit, Én nem értem el valamit, ott mindig erőt tolok, hiszti..stb..őszinte akkor vagyok, ha nincs ego. Lélek van, meg érzelem, tiszta tudat.

  13. Erika 1 hét ago

    Nem igazán értem a kérdést. Számomra az őszinteség nem egyenlő a picsogással és nem is kell, hogy bármiféle köze legyen hozzá..
    Vállalhatjuk úgy is a hiányosságainkat, hogy közben tényleg törekszünk arra, hogy megoldás legyen és elfogadjuk a jelenlegi helyzetet egy átmeneti állapotnak, de nem azon kesergünk, hogy ez most miért van így, és miért nem jobb már és mikor leszek már boldog..
    Attól mert valaki őszintén felvállalja, hogy jelenleg épp sehol nem tart az életében, és csak egy helyben topog, az még nem picsogás. Attól lesz az, ha folyton ezen kesereg és semmit nem tesz annak érdekében, hogy javuljon az élete. Bezárkózik a saját kis falai mögé, nyomja a hisztit, meg önsajnálatot, hibáztatja a másik nemet, meg a munkahelyet, meg a családot, meg az egész világot, a társadalmat és mindent ezzel magyaráz, hogy az élete ezért tart itt ahol, mert manapság milyen nagyon nehéz boldognak lenni..
    A megosztásokból meg főleg azt hiányolom, hogy oké, leírjuk, hogy mi a jelenlegi problémánk – XY-ba szerelmes vagyok, évek óta összejárunk és mégse választ engem stb., de hol a tanulság? Hol a konklúzió? Mi történt 5 éven keresztül? Kivé váltunk ezalatt az idő alatt? Mennyit fejlődtünk ezalatt a kapcsolat alatt? Várjuk a válaszokat, a megoldásokat, de a legtöbb esetben ezek az írások nekem nem is arról szólnak, hogy az illető tényleg mennyire szereti azt a férfit, hanem inkább csak hogy mennyire ragaszkodik hozzá és mennyire nem tud nélküle élni.. Ami szerintem nagyon nem egyenlő az őszinte, mély szeretettel, így ezek az írások számomra inkább önbecsapások, mint őszinte irományok. Szóval picsogások.
    Férfi írást se nagyon olvasok olyat, hogy igen, itt tartok most, de ez tök jó amúgy, mert érzem, hogy haladok, hogy valami történik, és minek köszönhetően jött el ez a változás az életembe, mit tettem én azért, hogy kicsit is jobb lehessen az életem..
    Elmélkedés van bőven, mit kéne, hogy kéne, na de mi a saját élmény? Ki mit tesz azért, hogy a kapcsolata, ügye, élete mozduljon valamerre?

  14. Uhu
    Uhu 1 hét ago

    Én tudom, h haladok, csak nagyon lassan – nem látszik ki a fűből, nem értem el az utazósebességet. És ez, illetve ennek a következményei időnként annyira kétségbe ejtenek, h akkor belekerül az objektív, érzelmek nélküli helyzetértékelésembe a keserűség is.

Bejegyzés válasz

or

Lépj be az adataiddal

or    

Forgot your details?

or

Create Account